A kötőszövet szerepe többrétű. Részt vesz a szervek táplálásában, raktározásban, védelmet nyújt a különféle mechanikai és fizikai ártalmakkal szemben. Térfogatát könnyen változtatja. Ezen tulajdonságok képezik a kötőszöveti masszázs elméleti hátterét. 1928 Elizabeth Dikke (gyógytornász volt) saját érszűkületi problémáján keresztül 10 év alatt a freiburgi orvostudományi egyetem klinikáján dolgozta ki ezt a masszázs típust. (RICHT LEUBE) A melléktünetként jelentkező derékfájdalmait a keresztcsont felett végzett "húzó fogásokkal" igyekezett enyhíteni, amikor alsó végtagjaiban bizsergést, átmelegedést érzett. Ezt a kezelést többször megismételte, így nem kellet megműteni a lábait. Tapasztalatai alapján kidolgozta és bevezette a kötőszöveti masszázst, mint új kezelési módot. Alkalmazása hatékony bár néha fájdalmas is lehet. Többek között javítja a vér- és nyirokkeringést, erősíti az immunrendszert, elősegíti a salakanyagok kiválasztását, szabályozza a hormonháztartást, és csillapítja a fájdalmat.
A kötőszöveti masszázs neurovegetatív úton befolyásolja a belső szervek állapotát, funkciónális zavarait.

Kötőszöveti masszázs terápiás alkalmazása:

A gyakorlatban a láb vagy a kéz reflexzónáit simítással, mély gyúrással, álló nyomással kezeljük a zónák elváltozásai, illetve a tünetek függvényében. A kezeléssorozatot legjobb addig végezni, amíg a zónák elváltozásait meg nem szüntetjük.A bőrt 3-4 ujjal az alatta lévő kötőszövettel együtt erős nyomással eltolják, majd elhúzzák, amely helyi vérbőséget idéz elő, ezáltal javítja a kötőszövet tápanyagellátását. Az első héten naponta kb. 40-50 percig, majd két-három naponta, a harmadik héten legalább egyszer, összesen kb. 12-18 alkalommal érdemes végezni. Hatására a kezdetben tapasztalt kötőszöveti feszültségek oldódnak, a tünetek enyhülnek vagy egészen eltűnnek. Ismételni csak negyedévenként, a panaszok további fennállása vagy újrajelentkezése esetén kell.