A masszázs a test felületén, meghatározott fogásokkal, kezelési céllal alkalmazott mechanikus és bioelektromos inger, melyre kialakuló válaszreakció a fizikai gyógyulás.

A masszázs egyidős az emberiséggel, valamilyen formáját mindig is használták, alkalmazták. Ha valamink fáj , zsibog ösztönösen is nyomkodjuk, simogatjuk s enyhíteni próbálunk testünk különböző részein. Közel-Keleten, Egyiptomban és Észak-Afrikában mágikus erőt tulajdonítottak a masszázsnak, amit rituális szertartás keretein belül alkalmaztak. Az írásbeliség megjelenésétől fogva vannak konkrét leírások, útmutatások a masszázzsal kapcsolatban. A masszázs szó eredete sem teljesen tisztázott de majd minden nyelvben fellelhető számtalan formája.

i.e. 2700-ban Kínában már kialakult terápia rendszer épült a masszázsra, kombinálva alkalmazták tornagyakorlatokkal (tai chi) s már a pontnyomásos technikát is alkalmazták(akupresszúra). Ie.1800-ban Indiában az ayurvédikus kezelések elengedhetetlen részét képezte a masszázs. Itt fejlődött ki gyógyfüvek, illóolajok alkalmazása is a masszázshoz.

Hippokratész (ie. 460-377) a krónikus betegeknek fürdőt és masszázst javasolt. "De Officina Medici" c. munkájában foglalkozik ezzel a témakörrel, kifejti mennyire hatásos a testmozgás és a masszázs együttes alkalmazása. Masszázzsal kapcsolatos konkrét utasításokat és javallatokat tartalmazott Galenus (isz. 131-201) Tripsis c. írása. A masszázsmódszereket három csoportra osztotta: kemény, közepes és gyenge. Hippokratész tanait továbbfejlesztve kifejezetten ajánlotta a testmozgás előtti és utáni masszázst A görög származású Oribasius Aszklepiosz (ie. 128-56) orvos a római udvarban Julianus császárnál a sportolók (gladiátorok) masszírozásával foglalkozott, és enciklopédikus munkájában összefoglalta máig is érvényes észrevételeit, javaslatait és gyakorlatát. Julius Caesart idegzsábája miatt naponta masszírozták.

Avicenna (isz. 980-1037) arab orvos, az Orvosi Törvények Könyvében részletesen ismerteti többek között a masszázst, valamint a hidroterápiával és a dietikával összekapcsolt masszázsformákat. A reneszánsz korabeli mester, Hyeronimus Mercurialis (isz. 1530-1606) Velencében írt "De Arte Gymnastica" c. művében leírta a testgyakorlatok, fürdők és a masszázs együttes alkalmazásának módszereit és jótékony hatásukat.

Pehr Henrik Ling (1776 -1839) stockholmi svéd vívómester és tornatanár behatóan foglalkozott a torna és a masszázs rendszerével. Ismertette a masszázs technikáját, hatásait és javallatait (Innen ered a "svéd masszázs" elnevezés). A XIX. században a német Mosengeil és a holland Metzger (Ling tanítványa) összegyűjtötték az addigi tapasztalatokat, és 1867-ben egy könyvet adtak ki a masszázsról, ami komoly összefoglaló munka volt. Finnországban is kialakult egy sajátos, egyszerű, regeneráló, frissítő, gyógyító módszer a finn masszázs, szauna kultúrával ötvözve.

Tovább a következő oldalra...